Településeink

Kőszeg 

Bozsok I Cák I Csepreg I Gyöngyösfalu I Horvátzsidány I Kiszsidány I Kőszegdoroszló I Kőszegpaty   Kőszegszerdahely I Lukácsháza I Nemescsó I Ólmod I Peresznye I Pusztacsó I Velem

KŐSZEG

Itt 11 órakor is harangoznak, emlékezve az 1532. augusztus 30-i győzelemre, amelyet Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a kőszegi várvédők arattak, miután 25 napon át győzelmesen állták a Bécs ellen vonuló Szulejmán szultán török hadainak rohamát. Legyen vendég e kedves kis városban, ahol a becsületkasszák évszázadok óta működnek. Egyes vélemények szerint itt, a korabeli település környékén, amelyet akkor castellum Guntionisnak neveztek, vívott 802-ben az avar és a frank sereg egymással. A környék a 12-13. századtól, a német katonai betörések elhárítása miatt, hadászati fontosságú lett. Első okleveles említése: castrum Kuszug (1248). 1328-ban Károly Róbert királyi városi címet adott a településnek. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitánysága idején, a Bécs ellen támadó török sereg ostromolta a várost. A következő mintegy két évszázad a város legvirágzóbb időszaka volt, a távolsági kereskedelem egyik fontos állomása lett. 1648-ban szabad királyi címet kapott (Vas megyében egyetlenként), és 1848-ig követeket küldhetett az országgyűlésre is. A II. világháborút követő határzár évtizedekre elzárta a várost, nem csak a külföldtől, hanem az ország belsejétől is. Idegenforgalma az 1970-es években kezdett újra fellendülni, de a megközelítés bonyodalmai miatt, csak a "Vasfüggöny" 1989-ben történt lebontása után élénkülhetett meg. A belváros épületeivel együtt a nemzeti örökség része.

A Hősök –tornyán keresztül érkezünk a Jurisics térre, ahol az építészeti emlékek egész tárháza fogad bennünket, köztük a Városháza, a Tábornokház, a Lábasház, a Sgrafittós-ház, Szent Jakab templom, Szent Imre templom és az európai hírű patikabútort őrző Arany Egyszarvú Patikamúzeum. A Jurisics vár (Rajnis u. 9.) a kőszegi műemlékek legnagyobb épületegyüttese. Későgótikus, korareneszánsz folyosója a hazai várépítészet egyik legszebb öröksége. Az egykori földesúri vár a városfallal és várárokkal körülvett belváros északnyugati sarkában helyezkedik el. Udvarában került napvilágra a várrendszer eddig ismert legkorábbi elődjének, a cölöpvárnak a maradványa. A tatárok elvonulása után kezdődött meg az Alsóvár kiépítése a völgybeli település mellett, ami a középkorban átvette a nehezen megközelíthető Felsővár földesúri birtokközpontjának szerepét. A vár két részből áll: az elővárból és a belső várból. Egykor az elővár két oldalán álló épületekben helyezték el az őrséget és a vár kiszolgáló személyzetét. Az udvaron áll Jurisics Miklós szobra. A belső várba a vizesárok felett ívelő kétlyukú téglahídon jutunk. A kapu mögött trapéz alakú belső udvar fogadja a látogatót. A reneszánsz folyosó időszaki kiállítások, a Lovagterem kulturális rendezvények helyszíne. A déli és keleti szárny ad helyet a Jurisics Miklós várostörténeti múzeumnak. A vár belső udvari bejáratánál jobbra fordulva juthatunk a Gyógy- és fűszernövénykertbe, valamint a Natúrboltba.  

Hősök kapuja (Jurisics tér): a kapu tornyát 1932-ben, a török ostrom 400. évfordulóján építették eklektikus stílusban, Opaterny Flóris tervei alapján. A Hősök kapujának helyén a XIV. században emelt, ún. Alsó-kaputorony állt, amelyet 1880-ban bontottak le. A régi torony a városvédelmi rendszer és a belvárosi forgalom legfontosabb objektuma volt. A mai Hősök tornyában és a Tábornokházban 1977 óta múzeum működik, a Jurisics Miklós Múzeum állandó kiállításokra, valamint időszaki kiállításokra alkalmas termei találhatók itt. Legfelsőbb terméből ki lehet lépni a torony külső panorámafolyosójára. Nagyobb ünnepeken ma is megszólal az alkalmi toronyzene erről az erkélyfolyosóról.

A Városháza (Jurisics tér) Magyarországon talán az egyetlen olyan középület, amely létrejöttétől a mai napig megőrizte eredeti rendeltetését. Az épület mai homlokzata az 1710. évi nagy tűzvész után alakult ki. A címereket 1712-ben festették, balról a legszélső a Jurisics család címere, a középső címer a történelmi Magyarország kiscímere, a harmadik címer Kőszeg történeti városcímere. A két falkép későbbi alkotás: Magyarország Nagyasszonya a gyermek Jézussal témájú a balról a második kép, míg a negyedik I. (Szent) István királyt ábrázolja teljes uralkodói díszben. Kőszeg házai közül talán a legszebb oromzatdíszítésű a Sgraffitós ház (Jurisics tér).

Maga a sgraffitó szó annyit jelent, kaparni. A díszítési eljárás lényege, hogy a falra legalább két réteg vakolatot hordtak fel, amelyek közül a felső volt a világosabb, ebbe karcolták be a mintákat. Az épület oromfalában lévő kis szoborfülkében barokk Mária szobor látható, alatta a felirat Szent Pál rómaiakhoz írott leveléből származik: „Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az Irgalmas Istenen 1668”. Szent Jakab templom (Öregtemplom, Jurisics tér): Az Öregtemplom elnevezés nem véletlen: az 1403-1407 között épült, majd többször megújított templomot (építészetileg és berendezését nézve is) alapvetően a gótikus és a barokk stíluselemek határozzák meg. A Szent Benedek-oltár mellett láthatjuk azt a sírkövet, melyet 1538-ban Jurisics Miklós készíttetett pestisben meghalt gyermekei emlékére. A déli hajó zárófalán 1937 óta láthatók a templommal egyidős faliképek: baloldalon Szent Kristóf nagyméretű képe, mellette felül a Három királyok vonulása, alul a Köpenyes Madonna. Az eredetileg protestáns templomnak épült Szent Imre templom a XIX. század végéig a város plébánia temploma volt. A templom főkapuja felett Szent Imre szobra látható, alatta a felirat „Szent Imre Magyarország hercege 1722”. A barokk főoltáron Szent Imre fogadalmát ábrázoló képet 1805-ben ifj. Dorfmeister István festette. A barokk padok feletti szószék copf stílusú. A sekrestye és a kápolna alatti nagyméretű kriptába 1671 és 1831 között a város legtekintélyesebb polgárait temették.

A 2006-ban felújított Fő teret szegélyező épületek késő barokk és klasszicista jegyeket mutatnak. Az Arany Strucc Szálloda már az 1590-es években fogadóként működött, a Szentháromság-szobor kronosztichonja utal a pestis által sújtott polgárok fogadalmára. A köztér nyugati részét az 1894-ben épült Jézus Szíve plébánia templom zárja le, amely az egykori Korona kávéház helyére épült 1892-1894-ben. A neogót stílusú, Kőszeg városképét meghatározó templom 57 m magas harangtornyából napjainkban is megszólal a toronyzene. Nagyon értékes a templom berendezése. Különösen szépek a fő- és mellékhajók üvegablakai, amelyek közül számos különböző családok adományaiból készült. Orgonája 1894-ben készült, a Rieger testvérek üzemének munkája.

Polgármesteri Hivatal: 94/562-510

vissza a lap tetejére >>

BOZSOK

Bozsok első írásos említése 1279-ből ismert Villa Bosuk néven. A kis határmenti település gazdag történelmi múlttal rendelkezik, már a római korban is jelentőséggel bírt területe: határában római villa maradványait találták meg, a település felett húzódó völgyből indult a Savariát ellátó vízvezeték egyik ága. 1405-ben a Garaiak kapták meg. 1445-ben III. Frigyes foglalta el. Rohonc visszavétele után Mátyás adományozta hűséges hívének, Tárnok Péter királyi kincstartónak, aki Bornemissza Jánosnak adta tovább. Később a Sibrik-család kapta királyi adományként, de 1538-ban, a Rohoncot birtokló jutott Batthyány-család is igényt tartott rá. Ők azonban csak 1616-1617-ben tudták megvásárolni egy részét, az egyik kastéllyal. A falut az 1532-es török támadás teljesen elpusztította, így horvátokat telepítettek be, akik - bár sokáig őrizték nyelvüket, - a 19. század második felére magyarrá lettek. A ma alig több mint 400 lakosú település a történelem folyamán két várkastéllyal is büszkélkedhetett. Sajnos az 1551-ből ismert Alsó-kastély, amelyet a Batthyányok a 17. században fényes főúri várkastéllyá építettek, a 19. század közepén villámcsapás következtében leégett, ma már romjai is alig láthatók. Épségben fennmaradt viszont a későreneszánsz Sibrik kastély. A talán Árpád-kori alapokra épített háromrészes nemesi lakóházból, melyet 1554-ben említettek először, 1614-ben a török portyázások miatt erődített várkastélyt alakítottak ki. 1702-ben korszerűsítették, majd 1815-ben nyerte el mai alakját. A hagyomány azt tartja, hogy a 16. században Mátyás király vadászkastélya volt. A Sibrik-család 1906-ban adta el Végh Gyulának, az Iparművészeti Múzeum későbbi főigazgatójának, aki igazi szerelmese volt a kastélynak és a környéknek. A kastélyban ma szálloda működik, amelynek szépen gondozott angolparkja, a kastély körül elterülő őspark ideális helye a kikapcsolódásnak. A kastélytól a Kalaposkőig tanösvény vezet fel. Bozsoki Borház (Rákóczi u 133.): a falu legrégebbi házában került kialakításra, kőszeghegyaljai pincebelső, a szőlőművelés és borfeldolgozás eszközei, Kőszeg-Vashegy borfajtáinak bemutatása. A Bozsoki Szüreti Mulatság (szeptember harmadik szombatján) programjai: szüreti felvonulás, borkóstoló, kulturális műsor, kézműves vásár, gyümölcsös sütemények versenye, tréfás próbatételek, népi táncház. A Szent Anna plébánia templom középkori eredetű épület, amelyhez a falu legjelesebb ünnepe, a búcsú kapcsolódik. A templom erődszerű kerítése közvetlenül a patak mellett található, ahonnan a patak túloldalán lévő szintén műemlék jellegű középkori torony látható.

Polgármesteri Hivatal: 94/563-386

vissza a lap tetejére >>

CÁK

Határában római kori sírdombokat és a 20. század elején két frank mintájú, 9. századi típusú szárnyas vaslándzsát találtak. Első írásos említése 1279-ből való, akkor Villa Chak néven említik. A későbbiekben Czak, Czaak változatok is előfordultak. A 13-14. században a Németújváriak birtoka volt, először Szent Vid vár, majd Rohonc tartozékaként. 1405-ben Zsigmondtól Garai Miklós nádor kapta meg. Ekkortól Rohonc birtokosai: Morgenwerder Jakab, Mátyás király tüzérmestere, a Baumkirchner-család, majd a Batthyányak uralták. A 16-17. századi pusztítások nem kerülték el Cákot sem. 1573-ban átvonuló katonák égették fel, a Bocskai-felkelés harcai idején 17 házából 12 elpusztult. A 19. század végéig jelentős szőlő és borkultúrája volt, amit a filoxéra járvány nagyrészt elpusztított. A szőlőket újratelepítették, de az ágazat régi jelentőségét nem nyerte vissza, a korábban is jelentős gesztenye- és gyümölcstermesztés vette át szerepét. Korábbi középkori, Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt temploma helyett, 1894-ben építettek újat, Szent Erzsébet titulusút, Ludwig Schöne bécsi építész tervei alapján. Az 1920-as évek elején 1-2 évig lignitbánya működött, de gazdaságtalansága miatt felhagytak a termeléssel. Bár az ősi falukép a 19. század második felében jelentősen átalakult, Cák régi épületeinek magas kőkerítései, a zárt kapuszínek rejtekében található gyönyörű tornácok, évszázados lugasok ma is lenyűgözik az idelátogatót.

Pincesor: a talpgerendás, boronafalú, előreugró tetőszerkezetű, zsúppal fedett épületek nem bor, hanem elsősorban gesztenye és gyümölcs tárolására szolgáltak. A pincék többsége a 19. század elején épült, közülük kilenc műemléki védettséget élvez. Figyelemre méltóak a pincékben látható prések, amelyek közül nem egy a 18. századból való. Boronafalú lakóház: műemléki védelem alatt áll a Petőfi utca 39. szám alatti épület, mely Kőszeg-hegyalja népi építészetének legrégibb rétegét képviseli. A múlt század második felében épült vörösfenyőből készült zsúptetővel, amely jelenleg már náddal fedett.

Polgármesteri Hivatal: 94/561-614

vissza a lap tetejére >>

CSEPREG

Csepreg (németül Tschapring) Vas megye északi részének egyik városa a Répce mentén. A városban a legkorábbi állandó emberi település nyomai az újkorból valók. A bronzkorból egy temető és egy lakóház maradványai maradtak meg, de a kelta idők is gazdag régészeti leleteket mutatnak.
A rómaiak és az avarok is megtelepedtek Csepregen, ahol lehetőség nyílt a Répce folyón való átkelésre. A 10. században a honfoglaló magyarok vették birtokba a területet. Már az Árpád-házi királyok korában sűrűn lakott helynek számíthatott a város és környéke, mivel két erődítmény, egy templom maradványai és több más hasonló korú lelet is előkerült.
A város első említése 1255-ből való, címere 1362 előttről ismert. 1390-ig – Kanizsaiak birtokszerzéséig – a királyi városok sorába tartozott; majd népes mezőváros lett egészen a XIX. Század végéig.

Csepreg a jelenlegi Vas megye legfiatalabb és legkisebb városa. Címét 1995-ben nyerte vissza.
A Szent Miklós római katolikus templom legrégibb formájában a XIV. század első felében épülhetett mai megjelenése alapján. Első okleveles említése 1433-ból származik. Szent Miklós titulusa kereskedővárosokra utaló jellegzetesség. A torony kapuzata késő gótikus, XV. századi eredetű. Már 1592-ben is működött a toronyórája. A XVIII. században barokk stílusban építették át. Legutóbb 1939-ben esett át nagyobb átalakításon, hajója ekkor teljesen újjáépült. Főoltára Mária Terézia korabeli, Johann Cimbal festette képpel.
Az ún. Alsóváros középkori eredetű Szent Katalin temploma még műemléki kutatás tárgya, egykor az Alsóváros plébániatemploma volt. A középkori templom előzményének egyik zárókövén az Egervári család címere volt látható. A XV. századi késő gótikus építkezés is hozzájuk köthető. Egy jelentősebb tűzvész után, 1592-ben építették újjá, később, a XVIII. században barokk formában építették át. Amikor az épületet 1877-ben az Üdvözítőről nevezett apácák (Isteni Megváltó Leányai) rendházává építették ki, a korábbi templom a zárda kápolnájává alakult, ekkor eklektikus átalakításon, 1885-ben pedig bővítésen esett át.
Jelentős virágzást ért meg a város a Nádasdy család birtoklása idején a 16-17. században, protestáns főiskola és nyomda is működött benne. Középkori eredetű a Széchenyi téren álló ún. Nádasdy-kastély. A Kanizsai család későközépkori, először 1509-ben említett várkastélya 1532-től a Nádasdyaké, később a Draskovich, majd 1884-ig a Jankovich családé. Klasszicista átépítése 1808-1811 között Hild Vencel nevéhez fűződik. Jankovich Gyula gróf eladta a bécsi Schöller cukorgyárnak, később járási szolgabíróság működött falai közt. A múlt század végén épült a Kossuth utcában álló volt Rottermann-kastély, mai formájában a XIX. század végére jellemző eklektikus megjelenésű. Újabb kutatások szerint a mai épület egy régebbi kastély helyére épült. A romantikus stílusú Boldogasszony kápolna a városon kívül található. A mai "Öreg malom" szálloda és étterem autóparkolójának helyén állt egy középkori Szentkirály titulusú templom. A régi Boldogasszony templom helyén 1869-ben építtette Jankovich Gyula gróf neogótikus stílusban. Itt nyugszik Jankovich Antal gróf, a család csepregi birtokszerzője és felesége Nemeskéri Kiss Katalin.
A Helytörténeti múzeumban mintegy 1000 műtárgy látható, köztük egy kelta karperec, egy, a török hódoltság idejéből való kandalló, 1848-as fegyverek és lőporszaru, a kaláni öntöde díszes vaskályhái a Monarchia korából.
A XIX. századi járásbíróság épületének hat termében berendezett, Csepreg története című állandó kiállítás az őskori leletek, a római emlékek, a Nádasdyak kora, az 1848-49-es szabadságharc és a II. világháború kora köré fonja a bemutatót.

Az egész évben pompás látványt nyújtó természeti kincsek (pl. a horgászokat váró állóvizek – három tó is taláható a település közigazgatási területén -, mamutfenyők) mellett az épített örökség többek közt a Szentkúti-kápolna, Schöller-kastély, Trianoni Emlékhely, Milleniumi Emlékmű, Vasúttörténeti Emlékhely, Malomkert, a Széchenyi téren található Promenád – sétány és Rottherman kert is vonzó a vendégek számára.

GYÖNGYÖSFALU

A település a 87-es főút mellett, a Gyöngyös patak mentén helyezkedik el, a lakosság létszáma jelenleg 1140 fő. A település múltja a 13. század közepéig vezethető vissza: a négy, egykor Esterházyak birtokához tartozó falu (Nagypöse, Kispöse, Ludad, Seregélyháza) közül az első kettőről tesz említést oklevél 1263-ban. A mai falu a fenti települések egyesítésével jött létre. A Nagypöse - Kispöse rész jobban megőrizte önállóságát, zárt faluképét. Központjában áll a Ludwig Schöne által épített római katolikus templom, melyről először 1507-bőllehet találni írásos emléket. A reformáció idején az evangélikusok kapták meg, majd 1677-től ismét a katolikusok vehették birtokba. 1698-ban már mint Szent Mihály templom szerepel a feljegyzésekben. A templom egészen 1904-ig a helyi egyházi élet központja, akkor azonban lebontották. Nem szűnt meg, mert még abban az évben új templom építésébe fogtak neoromán stílusban, 1905-ben szentelték Szent Márton emlékére. Ludad első okleveles említése 1386-ból való. A településrész hangsúlyos eleme az 1868-ban épült eklektikus jellegű templom. Ezen kívül érdekes építészeti együttest alkot a Petőfi Sándor utca néhány fésűs beépítésű, egytraktusú háza. Nagypöse és Kispöse 1928-ban Pöse néven, Ludad és Seregélyháza 1934-ben Gyöngyösludad néven egyesült. A jelenleg ismert Gyöngyösfalu e két egyesült település összefogásával jött létre 1936-ban. Település- és tűzoltóság történeti kiállítás (Kossuth L. u.1.): nyitva előzetes bejelentkezés alapján. Tel.: 94/568-084. Vad körtefa: mintegy 200 éves védett fa, mely monumentális ágaival és koronájával főként virágzáskor nyújt felejthetetlen élményt. Lukácsházán a Forma Vitrum üzem épülete mellett haladó aszfaltos úton annak kanyarulatáig, majd róla kanyarban induló földútra térve, azon tovább a Csömötei-hegy lábáig haladunk. Itt letéve gépkocsinkat, gyalogosan a bal oldali úton mintegy 100 méter megteltével elérjük az út mellett táblával jelzett fát. Nagypösei házi berkenyék: a fák érdekessége, hogy már a magyar természetvédelem úttörőjeként tisztelt Kaán Károly is megemlíti őket mint különleges méretű fákat az 1932-ben íródott Természetvédelmi és természeti emlékek című művében. A gyöngyösfalui (pösei) templomtól a Pösei-hegyre vezető földúton, a pincesor utolsó telkéig sétálva, bal oldalon, szépen gondozott magánterületen találjuk a fákat. A Holdfényliget – az Alpokalja kalandkertje a csendre, kikapcsolódásra, táborozásra, kultúrára, és a különleges sporttevékenységre vágyó embereknek, családoknak nyújt lehetőséget.

Polgármesteri Hivatal: 94/568-084

vissza a lap tetejére >>

HORVÁTZSIDÁNY

A település első okleveles említése 1225-ből származik Terra Sydan néven. 1533-ban Jurisics Miklós, Kőszeg várvédő kapitánya bárói rangot kapott, s vele Kőszeg várát a hozzá tartozó falvakkal. Ezután, 1533 és 1544 között, az elnéptelenedett Kőszeg környéki falvakba Jurisics horvátországi birtokairól horvát nemzetiségű lakosokat telepített át., de jelentős volt a német anyanyelvűek száma is. Horvátzsidány tősgyökeres lakosai megőrizték nemzetiségi kultúrájukat az évszázadok folyamán, s ma is a Jurisics által betelepített horvátok leszármazottainak vallják magukat. A községben látható Népek barátsága címet viselő szobor Várady Sándor alkotása (1985). Keresztelő Szent János templom: a korábbi építésű templom, amelyet már 1622-ben említettek 1788-tól, az egyházközség Peresznyétől való különválása óta plébániatemplom. 1875-ben jelentősen átalakították, ekkor keletelését is megfordították. Az egyhajós épület egyenesen záródó szentélye keskenyebb a hajónál. Kétemeletes tornya felett nyolcszögű sisak van. A főhomlokzaton St. Maria és St. Jivan szobra látható. A két oszlopon nyugvó karzaton a soproni Anton Müller által épített orgonát (1893) helyezték el. A hajóban a baloldalon Szent Antal, Szent András, Szent Medárd és Szűz Mária, a jobb oldalon Szent Ferenc, Szent Flórián, Szent József és Jézus szobrai állnak. A színezett üvegablakokat magyarországi és külföldi horvát hívek adományozták . A mennyezet festményei a templom névadójának életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A Szent Péter és Szent Pál szobrok által közrefogott főoltárképen Keresztelő Szent János látható Jézus keresztelése közben. A külső feljáratú szószék alatt fából faragott keresztelőmedence és Ivan Mušković (1848-1930) plébános emléktáblája áll. Ma minden felirata horvát nyelvű. Ugyanakkor a templomban horvát anyanyelvű és magyar szentmiséket is tartanak. Horvát nemzetiségi kiállítás (Fő utca 6.): állandó néprajzi kiállítás tekinthető meg, amely Brigovich Lajos gyűjteményéből áll. Horvátzsidány és Kőszeg közt az erdőben áll a Peruska Mária kápolna, búcsújáró hely, ahol több mint 20 mesterség védőszentjének szobra tekinthető meg. Polgármesteri Hivatal: 94/565-112

vissza a lap tetejére >>

KISZSIDÁNY

A ma 120 lakosú település nagyon régmúlt időkbe visszanyúlóan lakott terület. Az első írásos emlék 1225-ből származik, de ezt megelőzően is éltek itt, amire az Árpád-kori nemesi vár is bizonyíték. 1225-ben tűnt fel az írott forrásokban először, az akkor még egységes Zsidány, szétválásuk első bizonyítéka 1397-ből maradt fenn. 1410-ben egyik korábbi zálogbirtokosáról Csamazzsidánynak nevezték, ennek emlékét őrzi a határ egyik tagja, ahol egyes vélemények alapján korai földvár helyét feltételezik. Két évvel később ugyanakkor már a német Rockendorfot használták. A Kiszsidány elnevezés 1946-tól hivatalos. Az első ismert birtokosai a borsmonostori ciszterciták voltak, a 15. század elején a Garai-család kőszegi uradalmának része. Ekkor Vas megyéhez tartozónak tekintették, de később Sopron megye része lett. A 17. század végén az Esterházy-család tulajdona, amelynek grófi ága kapta meg egy osztozkodás során. A 18. században német telepesek költöztek a faluba. Nem sokkal később a 400 lakost számláló településen arányuk meghaladta a 90%-ot. A 19. század végén Leopold Berchtold, későbbi közös külügyminiszter kapta meg házassága révén, és birtokolta a két világháború között is határának nagyobb részét. A 19. században még 40 hold szőlőjét tartották nyilván, de borát savanyúnak ítélték. 1950-ben újra Vas megyéhez került. Lakosainak nemzetisége okán, Németzsidány volt. A lakosság jelentős része ma is német nemzetiségűnek vallja magát. A falu szélén előbukkanó Kiszsidányi-forrás jó minőségű vizét ma is sokan fogyasztják. A forráshoz kapcsolódó élő hagyomány, a pünkösd szombatján lezajló "Forráskút-rámolás", amelyen a legényeket avatják. A legényavatást követően a tél folyamán kerül sor a "Beborotválás" ünnepére, amikor férfivá avatják őket. Májusban egy magánkert rododendron gyűjteménye is látogatható. Mária Neve római katolikus templom: kis méretű, a főútnak a faluval átellenes oldalán álló templomát 1882-ben emelték, tornya a homlokzat előtt áll. A hajónál keskenyebb enyhén ívelt szentélyéhez keletről sekrestye kapcsolódik. Előtte egy kis Mária-szobor látható.

Körjegyzőség: 94/565-112

vissza a lap tetejére >>

KŐSZEGDOROSZLÓ

Környéke már a kora vaskorban és a római korban is lakott terület volt, közelében kora vaskori csontvázas sírok és késővaskori kerámiatöredékek kerültek elő az ásatások folyamán. Határához tartozó Pogányok nevű részen római kori emlékeket, közöttük a 19. század elején egy szép Bacchus-fejet találtak, mely a borivás római istenének feje. A Kőszeg várához tartozó falu nevét először Duruzlau (1279) formában örökítették meg. A Németújváriak után Károly Róbert tulajdonába került, majd a Garai-család birtokolta. 1907-ben módosult a falu neve. Megkülönböztetésül a Rába melletti, és a Bácskában lévő "Doroszlóktól" - a Kőszegdoroszló nevet kapta. Ezt megelőzően a települést Németdoroszlóként, illetve Deutschdorf néven is említették. A település mai képe is idézi a Kőszeghegyalja jellemző településszerkezetét, a templom körüli mag a patak két partjára épült utcasorban folytatódik. A községhez tartozó, Pogányok (korábbi falu) szőlőhegyen található néhány régi, egysejtű, boronafalú pince. Az Írottkő Natúrpark természeti értékeit bemutató fotókiállítás a Faluházban található (Fő u. 7.). A Szent Márton római katolikus templom Kőszeghegyalja legrégibb temploma. Keletelt szentélye az eredeti román stílusú templom ma is álló része. Keleti apró ablaka - mely csak kívülről nyitott - a román templomépítészet jellegzetes eleme. Valószínűleg a törökdúlásnak esett áldozatul az épület, mely az újjáépítés során már barokk jelleget öltött. A 15. században készítették a külső faldíszítést. A fríz töredéke - mely az ablakokat is körbefonta, sőt még a bélletoldalra is átfordult - az 1974-75-ben végzett renoválás során került felszínre. A patak partján álló templom 18. század második felében repedezni kezdett, majd a torony lassú dőlésnek indult nyugati irányban. Ezért építették hozzá a 19. század utolsó éveiben a két túlméretezett támasztópillért. A templom jelenlegi belső teréből főképpen a paraszt-barokk főoltár érdemel említést. A templom orgonáját Szombathelyen építették 1927-ben. Evangélikus templom (Fő u. 60.): az 1792-ben elkészült imaházhoz 1839-ben tornyot építettek, majd az épületet 1861-ben Czikker Károly építésszel templommá alakították. 1909-ben a gyülekezet megerősödését követően 4 méterrel megmagasították a tornyot, megépítették a templom szentély-részét és a sekrestyét is. Ekkor került sor a templom értékes vörösfenyőből készült födémének kialakítására.

Polgármesteri Hivatal: 94/563-273

vissza a lap tetejére >>

KŐSZEGPATY

A több mint kétszáz lakosú község soros beépítésű utcája a templom környékén kiszélesedő. Határában újkőkori település nyomaira bukkantak, a római korból egy poharat, a 16. század elejéről pénzeket találtak. Első okleveles említése 1283-ból, Poth formában maradt fenn, de a 14. században a falu kettévált (1348. Kispoth; 1420. Nagypoth). A 19. század során összeépültek, majd közigazgatásilag is egyesítették őket. A 13. században IV. Bélától Csói Mochia comes kapta testvéreivel együtt. Az ő leszármazottaik a Patthy-család tagjai, akiknek birtokait a 18. században a Niczkyek szerezték meg. Két utca kereszteződésénél áll egy valószínűleg 18. századi, késő barokk stílusú, szépen faragott Szűz Mária-szobor. A kastélyban élt és alkotott gróf Festetics Imre (1762-1847) genetikus, az öröklődéstan törvényszerűségeinek kutatója, állatnemesítő. A kastély falán emléktáblája áll. A Patthy-kastély elődjét egyes vélemények szerint az 1600-as évek elején építették, 1710 körül alakították át, a Patthy-család megbízásából, a mai barokk formájában. A 18-19. században a Festetics család birtokában volt. A II. világháború után iskola, majd könyvkötő üzem működött benne. Az egyemeletes épület közel téglalap alaprajzú, de kétoldalt egy-egy keskenyebb résszel záródik. A főhomlokzatot osztópárkány tagolja és főpárkány zárja, középső része az emeleten kiemelt díszítésű. A manzárd tetőn látható ablakok közül a két szélső nagyobb és díszesebb, szögletes formájú, a többi ovális. Az udvari bejárat a homlokzat középtengelyében van, az oldalrizalitokat timpanonnal zárták le. A kastély belsejében mennyezeti stukkódíszeket, a földszinten boltozott helyiségeket találunk. 1991-ben egykori tulajdonosának Festetics Imrének emlékére táblát helyeztek el a főhomlokzaton. Ma szociális otthonnak ad helyet. A kastély parkját hatalmas gesztenyefák teszik hangulatossá, vonzóvá. A Szent Miklós templom kőszószékét már a 17. század végén említették források. 1760-ban bővítették és átépítették, 1890-ben jelentősen átalakították: magasították a tornyot, új szentélyt emeltek és támpillérekkel erősítették meg a templomot. A diadalívet díszítő magyar szenteket Stefek Albin festette 1938-ban. Az utolsó nagyobb felújítása óta (1976) Závori Zoltán festményei gazdagítják a templomot. Az egyhajós épület homlokzata előtt álló tornyon, az órahelyes párkány felett sokszög alapú sisak látható. A korábbi főoltár Szent Miklós képét, amit Kugler János kőszegi festő készített és a sugarakkal és puttókkal díszített, érdekes ruházatú, kezében jogart tartó Szűz Mária szobrot szétválasztották. Az oltárt a szoborral a jobb, a képet a baloldalon helyezték el.

Polgármesteri Hivatal: 94/368-221

vissza a lap tetejére >>

KŐSZEGSZERDAHELY

A község területén már a késő vaskorban állt egy kelta település. A római korban a Völgy-dűlőben téglaégető kemencék működtek. Később is folyamatosan lakott volt, erre utal az itt talált népvándorláskori temető is, illetve egy római kori téglaégető kemencét is feltártak. A település első okleveles említése 1374-ből való, Zerdahely néven. Első említésekor már vásártartási joggal rendelkezett, ahol szerdai napokon tartották a vásárokat. Ebben az időben valószínűleg a környék gazdasági központja volt. A rohonci vár tartozéka volt a 16. századig. Egy érdekes adásvétel részeként 1528-ban Batthyány Ferenc adta át Nádasdy Tamásnak és Zalay Jánosnak. Azonban akkor ők sem voltak birtokában, mert a Sibrik-család kapta meg. 1616-tól egy részét újra a Batthyány-család birtokolta. 1898-ban kapta Kőszegszerdahely nevet, hogy meg lehessen különböztetni az ország számos Szerdahely nevű településétől. A település környezetében értékes növényvilággal rendelkező védett láprétek találhatók. A Kőszegszerdahelyi rét és az Égeri dűlő színes növényvilága többnyire védett növényekből tevődik össze. Itt virágzik a széles levelű kosbor, az ujjas kosbor és a tarka nyúlfű is. Mindenszentek-templom: a római katolikus temploma középkori eredetű, erődített templom volt. 1757-ben már három oltára és fa szószéke is állt. A kerítés kapujának pilléreit barokk Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobrai díszítik. Az 1975. évi restaurálás során román kori ablakok és a déli oldalon egy befalazott kapu került elő. A sekrestye felől egy kálvária jelenet ábrázolása vált láthatóvá. A középkori templomból maradt meg még a keresztelőmedence is. A templom sírboltja a Sibrik család temetkezőhelye. Néprajzi kiállítás (Kossuth L. u. 5.): a Polgármesteri Hivatal épületében található kiállításon szereplő közel kétszáz tárgy kíván ízelítőt adni a kőszeghegyaljai nép 19-20. századi élet- és munkakörülményeiről, küzdelméről az életben maradásért és a máig megőrzött hagyományairól. A védett területen álló Eresztényi cédrus 120 év körüli fa, a Babó család birtokán kiemelt védelmet és megbecsülést élvez. Sok festőt és zeneszerzőt ihletett meg a természet magával ragadó szépsége. Az atlaszcédrus Kőszeg és Velem között található, az ún. Alsó-tervút mentén található esőházzal szemben, gyalogos lejárón jutunk a mintegy 200 méterre lévő Eresztény majorhoz, melynek udvarán, magánterületen áll a fa.

Polgármesteri Hivatal: 94/563-472

vissza a lap tetejére >>

LUKÁCSHÁZA

Az 1100 lakosú település Körjegyzőségi központ, további 4 településnek- Gyöngyösfalu, Kőszegpaty, Nemescsó, Pusztacsó - is igazgatási központja. A települést keleten sík mezőgazdasági területek, míg nyugaton dombok, hangulatos szőlőskertek határolják. A község határában kelta, római és avar kori leletek kerültek elő. Határában haladt a római kori néven Borostyánkő útnak nevezett kereskedelmi út, a szőlőhegy északi végében pedig avar kori temető sírjai kerültek elő, jellemzően lovassírokkal. A feltárás részleteiről és a falutörténet más vonatkozásairól információs tábla tájékoztatja az idelátogatót. Régen három település volt: Lukácsháza, Kiscsömöte és Nagycsömöte. Kiscsömötét 1936-ban, Nagycsömötét 1950-ben csatolták Lukácsházához. Írásos oklevél először Nagycsömötét (Chemetey) említi 1283-ban, majd 1412-ben Lukácsházát (Lukachhaza). A temetőben, az egykori nagycsömötei részen álló Szent Rókus római katolikus templom 15. századi eredetű, amelyet Nádasdy Tamás építtetett át a pestisjárvány idején. A barokk stílusú épületet, 1860 körül romantikus stílusban, részben átalakították. A kápolna ajtónyílása fölött egy félköríves lezáródású szoborfülkében Szent Rókus - a pásztorok védőszentjének - szobra áll. Ez világosan mutatja, hogy építésekor a falu lakosságának fő foglalkozása az állattenyésztés volt. A lukácsházi Szent Antal kápolnát 1939-ben szentelték fel, Páduai Szent Antalról nevezték el. Ókeresztény stílusban épült. Gyönyörű a fakazettás mennyezete, a kovácsoltvas csillárja, tabernákuluma és az oltár kovácsoltvas gyertyatartói. 1939-ben helyezték el az árkádok alá, a templom falára az első világháború hőseinek az emléktábláját, majd 1990. május 13-án került melléje a második világháború áldozatainak emléktáblája. A kiscsömötei haranglábat 1867-ben építtette a falu lakossága, a gazdaközösség tulajdonát képezte. Ebben az időben Nagycsömötén és Lukácsházán fából készült szoknyás haranglábak álltak. Ez a harangtorony téglából és kőből épült, benne egy oltárt helyeztek el, melyet a nyári időszakban mindig friss virággal díszít a község lakossága. Nagycsömötei harangláb: a Nagycsömöte-Bihari utcák kereszteződésében álló harangláb 1940-ig zsúpos fecskendőház volt, ekkor átépítették: benne a csendőrpihenőn, a két beálló helyen kívül egy harangtorony is épült. A régi szoknyás faharanglábat lebontották, és a harangot átvitték az új harangtoronyba. A tűzoltószertár ma a községgondnokságnak ad helyet. A harangtorony oldalán található az I. és II. világháború áldozatainak emlékműve, Tornai Endre András munkája. Faharanglábak: a mai Kossuth Lajos utca 31. számú ház előtt állt az 1700-as évektől egy hatszögletű fából készült harangláb, amely 2008-ban pár méterrel távolabb, a Gyöngyös patak partján épült újjá. Nagycsömötén, a mai Nagycsömöte utca 85. számú ház előtt állt 1940-ig az a négyzet alakú szoknyás harangláb, amely a 87-es főút és a vasút közötti területen épült újjá. A harangláb szoknyáját és a harang feletti sisakot fazsindely fedi. Az újjáépült haranglábak új, 50 kg-os bronz harangjai lengyel mesterek munkája. Biotájház: egy az 1900-as évek építészeti stílusában megépített, teljesen tájhű, a Hegyalja hagyományait őrző majorság. A Sebes Pisztráng Tanösvény a horgászoknak nyújt feledhetetlen élményt.

Polgármesteri Hivatal: 94/568-028

vissza a lap tetejére >>

NEMESCSÓ

A háromszáznál valamivel több lakosú, község első írásos említése 1248-ból maradt fenn, Cho formában, melyhez a 16. században kapcsolódott a köznemesi birtoklásra utaló előtag. Határában neolitkori település, a Borostyánkő út melletti őrállomás maradványai kerültek elő. Nemescsó iskolája is nagy múlttal rendelkezik, az iskolaügy elindítói protestáns papok voltak. Az 1600-as évektől napjainkig folyamatosan működik a településen iskola. A lakosság ősidők óta mezőgazdaságból, földművelésből tartotta fenn magát, a birtokos családok meghatározóak voltak a település életének alakulásában (Choy és Weörös család). Az 1681. évi 26. törvénycikk alapján Nemescsó lett a Vas megyei evangélikusok szabad vallásgyakorlásának helye, úgynevezett artikuláris helye, ahol a nyelvi megoszlás alapján két templomban tartottak istentiszteleteket. A község ekkor élte fénykorát, a templomon kívül két imaház, árvaház, latin iskola, gimnázium szolgálta nemcsak a környék lakosságát. A különleges helyzet szellemi központtá tette a kis települést. Nemescsó jelentősége a türelmi rendelet templomépítési láza után csökkent. Az Evangélikus templomot 1784-ben építették, a meglevő tetőzet felhasználásával. A korban emelt evangélikus templomokhoz hasonlóan egyhajós, téglalap alaprajzú épület, klasszicizáló, de késő barokk elemekkel is díszített. Háromszintes, gúlasisakos tornyát 1879-ben eklektikus formák alkalmazásával átépítették. A torony alatt nyíló kapuja szegmentíves, tört timpanonos, keretére ión fejezeteket faragtak. Belül fagerendás mennyezet és három oldalon húzódó karzat található. A nyolc fagerenda által támasztott kórusrészen álló ba­rokk orgonát 1789-ben Kliegel József kőszegi mester építette. A belső falakon festett sírfeliratok, sírversek láthatók. A Weöres-kúria a hagyományok szerint a 17. század végén épült, de mai formájában mindenképpen későbbi. 1945-ig a falu legnagyobb birtokosáé Weöres családé volt, 1945 után művelődési ház és termelőszövetkezeti iroda működött benne. Az udvar felé néző főhomlokzata díszes, különösen a bejárat oszlopfői és a felettük elhelyezett timpanon, amelyben a család címerét helyezték el. Itt látható a község két szülöttjének Péterffy Sándor (1841-1913) pedagógus és Bakó József költő (1896-1962) emléktáblája. A római katolikus Szent Péter és Pál templom 1876-ban épült. A főoltárképen Mária látható a kis Jézussal. A barokk oltáron, amely a helyiek szerint a mai Ausztriából került ide, Szent Péter és Szent Pál szobra áll. A Település- és egyháztörténeti kiállítás előzetes bejelentkezés alapján látogatható.

Polgármesteri Hivatal: 94/568-007

vissza a lap tetejére >>

ÓLMOD

Határában az Ólmodi-patak mellett 1985-ben, egy már korábban is nyilvántartott lelőhelyen, végzett ásatás során két kohóval dolgozó, a vasvári típusba tartozó, vasfeldolgozó műhely nyomaira bukkantak. Mellette a munkások gerendaházának alapjai és nagyobb mennyiségű vassalakot tartalmazó gödrök is előkerültek. A körülötte talált cserepek alapján működési idejét a 11-12. századra teszik. Első okleveles említése 1397-ből maradt fenn Pleigrob formában. Egyes vélemények szerint azonban korábban Bajkának nevezték, amelyről 1225-ből maradt fenn az első írásos emlék. Más, korábbi vélekedés szerint egy Vigna Potoka nevű majorból alakult ki, mely név ugyanazon oklevélben található, amikor a borsmonostori cisztercita rend tulajdonában volt. Később a kőszegi vár uradalmának részeként, sorsa annak történetével egyezett. 1532-ben, Kőszeg ostroma idején a falut is elpusztították a portyázó törökök. A lakosságot horvát és német anyanyelvű telepesekkel pótolták. 1695-ben Széchényi György érsek zálogba adta, ebből váltotta ki Esterházy Pál 1747-ben. 1850-ben azonban már csak 8 német lakosa volt a 224 horvát mellett. A lakosság nagyobb része ma is horvát nyelvűnek vallja magát. 1922-ben a trianoni békeszerződés alapján felállított Magyar-osztrák Határmegállapító Bizottság Ausztriának ítélte a községet. A Magyarországhoz tartozni akarását többször is kifejező települést következő év márciusában, egy osztrák-magyar csereegyezmény következtében, Rendek és Rőtfalva községeket elcserélték Ólmod és Szentpéterfa községekre, így maradt Magyarországon. A Trianonnal meghúzott új országhatár elvágta a községet a környező településektől, egyedül a Horvátzsidány felé menő úton lehetett megközelíteni. 1950-ig Sopron megye területén volt, azóta Vas megye közigazgatásához tartozik. A Szent Márton római katolikus templom középkori eredetét egy, a hajó falában megtalált román kori ablak bizonyítja. 1772-ben építették át barokk stílusban, tornyát azonban csak 1840-ben emelték. Az egyhajós épület főhomlokzata előtt áll az órahelyes párkányú, sokszög alapú falazott gúlasisakos torony, amelyen két kicsi, félkör alakú ablakocska is látható. A sokszög oldalaival záródó szentélyhez északról sekrestye csatlakozik. Az egy szakaszból álló hajóját dongaboltozat fedi. A kórust 1925-ben építették, ott helyezték el 1876-ban, a szomszédos Borsmonostorból kapott orgonát. A főoltár Szent Márton képe mellett Szent Pál és Szent Péter fából faragott szobrai állnak, felette Szentháromság ábrázolás látható. A szószék hangvetőjén angyal szobor tartja a tízparancsolat tábláit, a mellvéd festménye a 18. század közepéből származik. A „Gyökerek” horvát nemzetiségi kiállítás (Fő u. 25.) előzetes bejelentkezéssel tekinthető meg.

Polgármesteri Hivatal: 94/365-127

vissza a lap tetejére >>

PERESZNYE

A települést először 1195 környékéről fennmaradt oklevélben említették Prezne alakban. Határában a 19. században római sírköveket találtak. A borsmonostori apátság birtoka volt. A települést valószínűleg már a középkorban szláv nyelvű népesség lakta, erre utal a Prezena, Proescie névalak. Az 1532-es pusztító török hadjárat után Jurisics Miklós horvátországi birtokairól horvátokat telepített be, s azóta is túlnyomórészt horvát nemzetiségűek lakják. A 16. században a Jurisics család kihaltával a Nádasdyak, később 1671-től Esterházy Pál volt a földesura. A 18. században a család grófi ágának kezére került. 1866-ban a Trautmannsdorf-Weinsberg családé, majd hozományként a Berchtold grófoké lett. Önkéntes tűzoltó egyesülete 1887-ben alakult. 1910-ben 744, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1950-ig Sopron vármegyéhez tartozott, akkor csatolták Vas megyéhez. Ma már csak a lakosság fele horvát nemzetiségű, de ma is ápolja gazdag népi hagyományait. A településen működik a Zviranjak Peresznyei Horvát Hagyományőrző és Faluszépítő Egyesület, akik a helyi hagyományok és a nyelv ápolására szerveződtek. Minden évben több rendezvényt szerveznek farsangi és szüreti mulatságot, valamint horvát kulturális csoportokkal találkozókat. A Szent Egyed templom középkori eredetű, de első említése csak 1612-ből való, ebben az évszázadban erődítettként írták le. 1727-ben gr. Esterházy Dániel építtette át barokk stílusban, 1832-ben gróf Esterházy Ferenc egészítette ki kápolnával. A templomdomb oldalában, 1886-ban készített Szentháromság-szobor látható. A templom főoltára barokk stílusú. A templomot ma szobrokkal díszített park és a régi templom körüli temetőből fennmaradt sírkövek veszik körül. A Széchenyi kastély középkori eredetű. A ma idősek otthonaként működő egykori kastély kisebb dombon áll. Esterházy Dániel építtette 1727-ben, de már ugyanazon század végén átalakították. Későbbi tulajdonosai a Széchenyiek voltak, az első világháború idején Berchtold Lipót közös külügyminiszter lakta. A bejárat felett a kastély utolsó neves birtokosa, Leopold Berchtold gróf koronás címere látható. A kastély parkja természetvédelmi terület, ahol különösen szép a kis szigettel kialakított mesterséges tavacska környéke. A partján áll egy több száz éves (állítólag 300 év körüli) platánfa.

Polgármesteri Hivatal: 94/565-140

vissza a lap tetejére >>

Másfélszáznál valamivel több lakosú község, amelynek főutcája kettéágazva veszi körül templomát. Határában római kori leleteket találtak. Pusztacsó első okleveles említése 1248-ból származik. A falu első írásos emlékei között szerepel az 1532-es kőszegi várostrommal kapcsolatos török pusztítás összeírása is, ahol név szerint is megemlítik a települést. Elnevezése a közeli időben történt elnéptelenedésére utal. Korai története a szomszédos Nemescsóval közös, amelytől a 15. század végén 16. század elején vált külön. A 17. századig a Patthy-, a következő században a Niczky-család birtoka volt. 1685-ben lakói, a felvonuló császári katonaság pusztítása miatt, elhagyták. 1828-ban a korábban önálló Benkeháza lakóival együtt írták össze, amely 1863-ra végleg beolvadt a községbe. Pusztacsón a Józsa család volt birtokos, kastélyuknak azonban ma már csak a helye van meg. Benkeházán akkoriban pedig a Noszlopy nemesi család lakott. A falu gazdag történelmi múltja ellenére nincsen nyoma annak, hogy elöljárói a középkorban címert vagy pecsétet használtak volna. A 19. század közepén tűnik fel a falu hivatalos pecsétje a különböző iratokon, azonban a 20. század közepére a régi szimbólumok teljesen feledésbe merültek. Új címer avatására 2001. június 16-án került sor. A képviselőtestület Szent Istvánnak ábrázolását helyezte címerpajzsára. A Szent István király római katolikus templom háromszintes tornya a főhomlokzat előtt áll. Az órahelyes párkány felett sokszög alapú sisak áll. A sokszög oldalaival záródó szentélyhez sekrestye kapcsolódik. Az épület előtt áll az I. és II. világháború halálos áldozatainak emlékműve.

Körjegyzőség: 94/368-378

vissza a lap tetejére >>

VELEM

A község környéke már az újkőkorban is lakott volt. Az emlékek legjelentősebb lelőhelye a község feletti 582 méter magas Szent Vid-hegy. Itt egy i. e. 13-11. század idején kialakult erődített telep maradványait tárták fel, amely a hegyek alján futó kereskedelmi utat felügyelte. A közelben talált érceknek köszönhetően kiemelkedő jelentőségű fémműves telep alakult ki az erődítmény aljában létesült településen. A kemencéket és műhelyeket 1896-ban Miske Kálmán kezdte feltárni. Az 1929-ig tartó ásatások egyik leglátványosabb eredménye egy arany diadém volt, amelynek kora i. e. 11-9. századira tehető. A római korból domborműves kőemlék, érmék, ruhatűző tűk (fibulák) és agyagedények kerültek elő, a népvándorláskorból avar temető nyomaira bukkantak a hegy oldalában. Az Árpádkorban is erődített helyként szolgált, de egyes vélemények szerint vára Karoling eredetű volt. Első magyar említése a 13. századból való, már Szent Vid néven. A vár, a 13. században, a hozzátartozó falvakkal együtt a Németújváriak birtoka lett. A község neve először 1279-ben, a rohonci vár részeként, Welem alakban maradt fenn. Rohonc birtokosai uralták. A két világháború közötti időszakban fedezték fel természeti értékeit, idegenforgalma fellendült, sokan, még Budapestről is vásároltak itt hétvégi telket. 1944-45-ben a világháború utolsó hónapjaiban a menekülő Szálasi kormány rendezkedett be a községben, itt helyezték el a miniszterelnökséget, itt őrizték a koronát 1944. december 29. és 1945. március 19. között és 1944. december 24-én a településen tartották utolsó országgyűlésüket. A Stirling-villa és környéke ma népművészeti alkotótelep. A Szent Vid templom tornyában 13. századi kerített lőréses alapokkal rendelkező, egyhajós, barokk épületet már a 17. század végén jelzik a források. 1713-ban egy Hilerián nevű szerzetes épített itt remetelakot és kápolnát. A 18. századtól a környékbeliek búcsújáró helyként is látogatták. Mai alakját az 1859-es átépítésnél alakították ki, ekkor Szt. Vid szobra a Fájdalmas Szűzanya mellékoltár fölé került. A névadó Szent Vid-szobor mellett látható még Szent Rókus és Szent Vendel szobra is. A mellékoltárt pedig Pietá-szobor és Szent Vitus faszobra díszíti. Legrégebbi képe 1700-ból való, a lékai hívek adománya, s Mária mennybemenetelét ábrázolja. Copf stílusú szószéke a 18. század végén készült. Vízimalom (Rákóczi u. 1.): a kétkerekes malmot 1568-as összeírás említette először, ma az utolsó molnár família, a Schulterek nevét őrzi. 1870 és 1900 között nem működött. 1913-ban lebontották, de a következő évben kőből újjáépítették. 1951-ben államosították, de csak néhány évig működött. Bezárása után először teljesen fel akarták számolni, de 1965-ben műemléki védettség alá helyezték, majd 1980-ban helyreállították, és bemutatóhellyé alakították. Ma szépen helyreállított múzeum, és a gabona őrlésére képes. A terület hajdani számos vízimalma a gyors hegyi patak energiáját használta fel. Kőszegszerdahely határában, de közigazgatásilag már Velemhez tartozik. Szent Vid-hegyi régészeti ásatások bemutatása címmel a Rákóczi u. 73. szám alatt fotókiállítás tekinthető meg. Szelídgesztenye tematikus útvonal: Velem községben 10 állomáshely kialakításával tematikus útvonal jött létre. A rövid séta során a látogatók a helyi látványosságokat, kézműveseket és a helyi különlegességeket ismerhetik meg. Az október közepén megrendezésre kerülő Velemi Gesztenyeünnep az VMMIK és Velem község összefogásával az ősz (október) egyik legszebb szabadtéri rendezvénye lett. Gesztenyéhez kapcsolódó gasztronómiai különlegességek, népművészeti bemutatók, gyermekjátszók, táncos és nívós zenei programok várják a vendégeket.

Polgármesteri Hivatal: 94/563-380

vissza a lap tetejére >>